Mi a pánikroham és a pánikbetegség?

A görögök pásztoristenének, Pánnak több rossz szokása is volt. Gyakorta “szexuálisan zaklatta” a környék lányait, asszonyait, aminek azok nem nagyon örültek, mert Pán csúnya, félig kecsketestű volt, ráadásul harsányan üvöltözött, amivel a “szívbajt” hozta a közelében lévőkre. Ezért származik Pán nevéből, a “páni-félelemből” a hirtelen támadó heves szorongás, az ijesztő testi tünetekkel járó rosszullét, a pánikroham elnevezése. Maga a betegség nem új keletű, de csak néhány évtizede nevezik pánikbetegségnek. Előzőleg a leggyakoribb tünetekre, a szívtáji fájdalomra és heves szívdobogásra utalóan szívfóbiának, szívneurózisnak nevezték, és még vagy 30 féle egyéb néven írták le a tüneteket.

Tudományos meghatározása szerint a pánikroham néhány perc alatt kialakuló, elemi erejű szorongásos roham, ami a következő tünetekkel járhat: heves szívdobogás, verejtékezés, remegés, légszomj, torokszorítás (gombóc-érzés), fulladástól való félelem, mellkasi fájdalom, hasi panaszok, idegen-álomszerű rosszérzés, megőrüléstől való félelem vagy halálfélelem.

Különösen ijesztő helyzetekben egészséges emberek is átélhetnek pánikrohamot, ez nem jelent betegséget.

Az emberek 2-3 %-a azonban ismétlődő pánikrohamoktól szenved, azok ismételt bekövetkezésétől egyre jobban fél, ez egyre inkább a beszűkíti az életét (pl. nem mer egyedül elmenni otthonról). Más betegségek kizárása esetén ilyenkor beszélünk pánikbetegségről. A pánikbetegség megállapításának néhány fontos kritériuma (Amerikai Pszichiátriai Társaság):

A pánikroham hirtelen fellépő, igen heves szorongás

Jelentkezése:

1. váratlan, azaz nem általános szorongást okozó helyzetben

2. nem olyan helyzetben, amikor a beteg mások figyelmének középpontjában áll

Legalább négy pánikroham jelentkezett egy négyhetes időszak alatt, vagy egy roham jelentkezett, amelyet viszont legalább egyhónapos újabb rohamtól való félelem követett.

Legalább az egyik roham alatt legalább négy észlelhető az alábbiakból:

  • fulladás vagy légszomj
  • szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság
  • heves szívdobogás
  • remegés, reszketés
  • izzadás
  • fuldoklás, torokszorulás
  • hányinger, hasi feszülés, fájdalom
  • testi elidegenedés érzése
  • érzészavar vagy zsibbadás
  • kipirulás, kihevülés vagy hidegrázás
  • mellkasi fájdalom, nyomás vagy szorítás
  • halálfélelem
  • megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem

A tünetek hirtelen fejlődnek ki és maximális intenzitásukat 10 perc alatt elérik.

A pánikbetegség gyakran jár együtt ún. közlekedési fóbiával, amikor a beteg a rosszulléttől való félelem miatt nem vagy csak kísérettel és különböző óvintézkedésekkel mer otthonról elmenni. Viszonylag gyakran kíséri depresszió, állandó szorongásos állapot, a társas helyzetektől vagy súlyos betegségtől való félelem.

A pánikbetegek az esetek nagy részében betegségüket szervi jellegűnek gondolják, így általában csak több orvosi vizsgálatot követően vetődik fel annak lelki, pszichiátriai eredete. Valóban a tünetek olyannyira valóságos biológiai reakciót jelentenek, hogy azt minden embernél ki lehet váltani pl. szén-dioxid belélegeztetésével. A pánikbetegek azonban az átlagosnál jóval érzékenyebben reagálnak egyes külső hatásokra vagy testi működéseik apró, mások számára nem ijesztő jeleire, így náluk könnyebben alakulnak ki az előzőekben leírt félelmi reakciók. Az erre való hajlam részben öröklött jellegű, részben az élet során is kialakulhat, sajnos “tanulható” jellegű.

A pánikbetegség szövődményének lehet tekinteni, hogy a betegek egy része alkohollal és nyugtatók szedésével “gyógyítja” magát, aminek következtében alkohol- vagy gyógyszerfüggés is kialakulhat. Az öngyilkosság valószínűsége is jelentősen növekszik a pánikbetegek között, különösen ha depresszióval is együtt jár, ami sajnos a betegek kb. felénél jelentkezik.

A betegek életét az is nehezíti, hogy a negatív orvosi leletek miatt egyesek a tüneteket beképzelt jellegűnek vagy “hisztériának” gondolják. Az viszont talán még nagyobb baj, hogy sokszor szívbetegségnek vagy más testi betegségnek tulajdonítják a tüneteket, ezekre való gyógyszereket kap a beteg, amelyek ebben az esetben természetesen nem használnak.

Mivel a pánikroham tüneteinek kiváltó oka az idegrendszerben van, mind a gyógyszeres, mind az egyéb (pl. pszichoterápiás) kezeléseknek erre kell irányulnia.

A gyógyszerek közül a pánikrohamok gyors oldására szolgálnak az ún. szorongásoldó, régebbi elnevezéssel nyugtató gyógyszerek. Ezek előnye a gyors hatás, hátrányuk viszont, hogy a további rohamok bekövetkezését nem tudják megelőzni, viszont általában álmosságot okoznak, és velük szemben gyakran alakulhat ki hozzászokás és függőség. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a gyógyszeradag már nem képes ugyanazt a hatást kiváltani, ill. hogy nem könnyű a szedésüket abbahagyni.

Ugyanakkor a depresszió kezelésére is szolgáló ún. szelektív szerotonin hatású szerek hosszú távon, néhány hét elteltével hatékonyak, megszűntetik a szorongást, az újabb rohamok kialakulását, nem okoznak álmosságot és hozzászokást vagy függőséget sem. Ezek szedését viszont több hónapon át kell folytatni, de szükség esetén akár évekig is szedhetők. Szedésük mellett a beteg, helyesebben a volt beteg teljes értékű életet élhet.

A gyógyszeres kezelést ki lehet egészíteni pszichoterápiával is, amelynek során a beteg jobban megérti a tünetek kialakulását és megtanulja a felettük való hatékonyabb kontrollt, amivel a gyógyszeres kezelés sikere és tartóssága tovább javítható.

 

Dr. Lakatos László
pszichiáter szakorvos