A placebo olyan, tényleges gyógyszerészeti hatás nélküli anyag, amit gyógyszerhez hasonló formában és módon adnak a betegnek, aki ne tudja, hogy nem hatásos gyógyszert kap. Ma elsősorban gyógyszervizsgálatok során alkalmazzák, ahol valamilyen feltételezhetően hatásos anyag és a placebo hatását hasonlítják össze. Ezt persze csak akkor lehet objektív formában kivitelezni, ha sem a beteg, sem a gyógyszert alkalmazó orvos nem tudja, hogy a beteg valójában mit kap. Ezt hívják kettős vak, placebóval kontrollált klinikai vizsgálatnak, ahol hasonló betegek, hasonló körülmények között kapnak gyógyszert vagy placebót. Ellenkező esetben a gyógyszerrel szembeni várakozás akár a beteg, akár az orvos részéről torzítja az eredményt. Még így sem lehet 100%-ban kiküszöbölni azt a különbséget, hogy egyes betegek ismerhetik a gyógyszer jellegzetes mellékhatásait, amit a placebónál nem tapasztalnak. Ennek érdekében időnként alkalmaznak ún. aktív placebót is, aminek nincs ismert hatása a vizsgált betegségre, de valamilyen élettani, akár kellemetlen hatást is kiválthat.

A valódi gyógyszerrel szembeni elvárás, hogy a placebóhoz viszonyítva nagyobb mértékű hatást mutasson. Ezeknek a vizsgálatoknak a gyógyszer hatásosságot bizonyító ereje nagy, szemben az olyan, inkább csak tapasztalati adatokkal, ahol a hatást egyéb, nem kiszámítható tényezők nagyban befolyásolhatják.

A placebo igen sokféle betegség, klinikai tünet esetén igazolható hatást vált ki, ami a legtöbb esetben több, mint pszichés hatás, és semmi esetre sem tekinthető önbecsapásnak. A létező pszichológiai változások (hit, bizalom, hála, vágy, elvárás, remény stb.) mechanizmusok az agy biokémiai rendszerein keresztül objektív hatást váltanak ki, valójában öngyógyító folyamatokat indítanak be. Egyértelműen nagy szerepe van a placebo hatásnak a depresszió és fájdalmak gyógyításában. Mai tudásunk szerint az agy természetes opiát (endorfin) rendszere lép működésbe, ez javítja a hangulatot, csökkenti a stressz hatást, a fájdalmakat, és ezekkel összefüggésben egyéb kedvező lelki és fizikai hatásokat is kivált. Ezek azok a folyamatok amire a jól megválasztott, hatékony gyógyszer is hat.

A depressziók kezelése során használt szerek (antidepresszívumok) hatásának egy része is természetesen placebo hatás. Ezt nem azt jelenti, hogy a gyógyszer nem hatásos, sőt. Ez azt jelenti, hogy egyes embereknél a kezeléssel kapcsolatos elvárások, a gyógyulásba vetett hit jelentősen erősítik, felgyorsítják a gyógyszerek hatását. Valójában a kétféle hatás összeadódik, egymást erősítve adja a legkedvezőbb eredményt. A depresszió gyógyítására használt gyógyszerek kivétel nélkül igazoltan többet tudnak, mint a placebo. Egyes embereknél természetesen akár csak a placebo hatása is elég lehet a gyógyuláshoz, de az orvos ezt előre nem tudhatja, így ma a gyógyszervizsgálatokat kivéve nem tekinthető etikusnak, ha a hatásos gyógyszerek birtokában a beteg csak placebót vagy annak megfelelő természetes anyagú “gyógyszert” kap. Sajnos a legtöbb ilyen jellegű természetes anyag vagy természetes (természetgyógyászati) eljárás valójában kizárólag placebo hatást eredményez. Ezekről szinte semmilyen tudományosan is elfogadható vizsgálati adat nem áll rendelkezésre. Ha mégis hatnak, azt a fentiek alapján egyértelműen placebo hatásnak lehet tekinteni. Ha a beteg bármi okból csalódik a biztos gyógyulást ígérő “terápiában” vagy magában a kezelést végző személyben, a tünetek hirtelen romlása szinte törvényszerű.

A depresszió kezelésében a depresszió elleni gyógyszerekkel együtt alkalmazott pszichoterápia adja a legkedvezőbb és legtartósabb eredményt.

Dr. Lakatos László
pszichiáter szakorvos