Sok ember él közöttünk, akiknek nehézséget és kellemetlen érzést okoz, ha más emberek, különösen idegenek előtt kell különböző dolgokat végezniük, pl. étkezni, beszélni, WC-t használni. ők sokszor zárkózott természetűek, bizalmatlanok más emberekkel szemben, félnek az elutasítástól, nincs elég önbizalmuk. Ez önmagában nem tekinthető betegségnek, de elérheti azt a szintet, amit személyiségzavarnak tartunk, ha a fenti személyiségvonások az emberi kapcsolatokat jelentősen károsítják. Ebben az esetben beszélünk szorongó (elkerülő) személyiségzavarról. A szociális fóbiában szenvedők fő panasza, hogy súlyos és tartós szorongásuk jelentkezik, ha más emberekkel kell beszélniük, találkozniuk (olyan mint a lámpaláz felerősödött formája). Ez a félelem akadályozza, hogy részt vegyenek családi, baráti találkozásokon, tárgyaljanak, vizsgázzanak, de néha még azt is, hogy telefonáljanak, vagy esetleg ajtót nyissanak, ha valaki csenget. Ezek a helyzetek azonnal szorongást provokálnak, amelyek elérhetik a pánikroham súlyosságát is. A betegek attól félnek, hogy mások gyengének vagy “bolondnak” tartják őket. Félnek mások előtt beszélni, mert attól tartanak, hogy remeg a kezük vagy a hangjuk. Előfordulhat, hogy mások előtt nem mernek enni, inni vagy írni, mert attól tartanak, hogy remegni fog a kezük és megszégyenülnek.

Szociális fóbia esetében a szokásos emberi kapcsolatokat megnehezítő vagy lehetetlenné tevő elkerülő magatartás, emberkerülés alakul ki. Az ilyen helyzetek kényszerű átélése, és sokszor csak az elképzelése is szorongásos tünetekhez, pánikszerű félelemérzéshez, izzadáshoz, a szívműködés felgyorsulásához és a légzés kapkodóvá válásához vezet. Az érintettek általában belátják szorongásaik eltúlzottságát, de uralkodni nem tudnak fölöttük.

Mivel viszonylag keveset hallani erről a betegségről, a legtöbb szociális fóbiában szenvedő beteg úgy gondolja, hogy csak neki vannak ilyen rettenetes problémái, mások ezt meg sem értenék, és ha el is mondaná valakinek, egyszerűen kinevetnék. Saját magát is meggyőzi arról, hogy a hiba benne van, a saját szégyenletes gyengeségéről van szó, és nem is fordul segítségért, hanem éveken át szenved. Pedig a szociális fóbia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Előfordulása tíz százalék körüli, Magyarországon tehát megközelítően egy millió embert érinthet. Legtöbbször már 18 éves kor előtt kezdődik. Nőknél valamivel gyakrabban fordul elő.

A betegek jelentős része ma semmiféle kezelésben nem részesül, mivel panaszaival nem fordul orvoshoz. Sokszor a beteg maga próbál gyógymódot találni betegségére, sokszor alkohollal próbálja oldani a szorongását. Így aztán a szociális fóbia nagyon gyakran társul alkohol- vagy drogfüggőséggel, továbbá depresszióval és pánikbetegséggel.

Az elmondottak miatt nagy jelentősége van a széles körű felvilágosításnak, hiszen minél korábban kezdődik a kezelés, annál nagyobb a gyógyulás esélye. A szociális fóbia jól gyógyítható pszichiátriai betegség. A kezelés lehet gyógyszeres (depresszió elleni szerekkel és szorongáscsökkentőkkel) és pszichoterápiás (elsősorban ún. magatartásterápia). Általában a legjobb eredmény a kétféle kezelés kombinációjától várható. A szorongó személyiségzavar szintjén elsősorban a pszichoterápiás kezelés hozhat kedvező változást. Nem szükséges tehát együtt élni a szorongással, érdemes mielőbb szakember segítségét kérni.

Dr. Lakatos László
pszichiáter szakorvos